Abydos Gate Abydos Gate Abydos Gate
Címoldal Fórum Vendégkönyv Hírek Letöltés Kérdőív E-mail Frissítések Linkek GYIK



2x04 The Gamekeeper (Emlékek rabjai)

Írta:
Jonathan Glassner 
Brad Wright 

Rendezte:
Martin Wood


Az SG-1 éppen egy újabb útra készül, a szonda által visszaküldött képen egy valószínűleg Goa'uld eredetű kupolás építmény van, fejlettnek tűnik, adatokkal és technológiával szolgálhatnak.

A bolygóra megérkezve gyönyörű kertben találják magukat. Mindenhol rengeteg virág, Danielnek túlságosan sok is, mert előjön az allergiája.

Belépve az épületbe fura alakú szerkezeteket látnak, amikben emberek vannak, akiknek a testét csövek veszik körül és fekete fátyollal vannak letakarva. De emberek és lélegeznek, lehet, hogy a gépek orvosi berendezések. Amint tovább nézelődnek az üres berendezések csövei hirtelen kinyúlnak és berántják mind a négyüket egy-egy gépbe. A halántékukra is csövek csatlakoznak, aminek hatására abbahagyják a küzdelmet.

A következő pillanatban Jack és Teal'c egy mező szélén találják magukat, másfajta egyenruhában, sapkával a fejükön és fegyverrel a kezükben. Jacknek ismerősnek tűnik a hely. Próbálják kitalálni mi történik velük, amikor jön egy kistehetarutó és kiszáll belőle Kawalsky és még valaki (John). Jack nem hisz a szemének.

Kawalsky: "Mi az kísértetett látott?"
O'Neill: "Talán... talán igen... Maguk mindketten halottak."

Persze Kawalsky és John nem tudják ezt mire vélni. A felderítés zöld utat adott, nappal ott van Boris, csak éjszakára viszik el. Nincsenek lövészek és csak két őr van.

John: "Két őr van. Gyerekjáték. Nem fogunk belehalni."
O'Neill: "Ami azt illeti én nem, de te igen."

Jack Teal'chez fordul és elmondja, hogy 1982-ben vannak az NDK-ban, egy orosz ügynököt kellene elfogniuk, de nem sikerül. Jacket sürgetik, hogy indulhatnak-e, azt válaszolja, hogy nem mert ez nem lehet a valóság - vagy álmodik vagy hallucinál. John megüti Jacket, ez már elég valóságos volt? Jack megkérdezi, hogy Teal'cet mivel magyarázzák, talán úgy néz ki, mint a többiek és lekapja Teal'c fejéről a sapkát. Azonban az arany embléma helyett csak sűrű hajat talál. Jack teljesen megrökönyödik, Teal'c pedig nem érti miért néz rá olyan furcsán Jack. John azt mondja, hogy Thomas (vagyis Teal'c) régebben van velük, mint Jack, ideje, hogy összeszedje magát, mert már nem lehet lefújni az akciót.

Jack megkérdezi Teal'ctől, hogy lehetséges-e miszerint a gépek beszippantották őket valamiféle időörvénybe. Teal'c szerint a Goa'uldok évekig kísérleteztek időutazással, más talán sikerrel járt. Talán esélyt kapott rá, hogy ne tragikusan végződjön ez az akció. Most már indulhatnak, Jack figyelmeztet a lövészre a tetőn, akit ki is iktatnak. Mennek tovább, Jack nem túl lelkesen. Füstbombát lőnek be az ablakon, de amikor indulnának be a házba a bokrok mögül fegyveresek bukkannak elő és Johnt lelövik.

Amikor visszavonulnak a fal mögé, újra megjelenik a kisteherautó és kilép belőle Kawalsky és John. Jack most már végképp nem tudja mire vélni a dolgot.

Sam és Daniel a New York-i Művészeti Múzeumban vannak. Daniel elmeséli, hogy sokszor járt itt és közben észreveszi a szüleit, amint egy kiállításrészlet felállításával foglalatoskodnak. Daniel alig akar hinni a szemének, nagyon ismerős a jelenet, megpróbálja kihívni őket onnan, de hiába, egy láncszem elszakad, a kő, amit éppen a helyére akartak emelni lezuhan és Daniel szülei meghalnak.

Jack és Teal'c számára másodszor is elindul az akció. Jack azt mondja ez túlságosan is valóságos, nem bírja ki még egyszer. Teal'c felveti, hogy mi van ha azért vannak ott, hogy helyrehozzák a történelmet. Jack azt mondja, a történelmet nem lehet megváltoztatni, Teal'c válasza az, ha semmit sem csinálnak azzal biztosan nem. Újra elindulnak, tető - kilőve, bokrok - kilőve, de most az egyik fal mögül bukkannak elő a fegyveresek és a végeredmény ugyanaz. Ráadásul most már nézőközönség is van, a gépekben látott emberekhez hasonló lefátyolozott alakok. Visszavonulás - 3. menet. Kisteherautó, Kawalskyék, de a fátylas emberek is közelebb jöttek, azonban csak Jack és Teal'c látja őket. Jack elveszti a türelmét, és ekkor megjelenik egy zöld ruhás alak, azt mondja Jacknek, ne vitatkozzon tovább teljesítse a küldetést. Bemutatkozik, ő a gondozó.

O'Neill: "Minek a Gondozója?"
Gondozó: "Mindené, amit itt lát, mindené, ami van és mindené, ami lehet."
Teal'c: "És miért folytassuk a küldetést?"
Gondozó: "Mert a szíve méylén mindig is ezt akarta."
O'Neill: "Ugye most viccel? Ez volt életem legelhibázottabb akciója. Miért akarnám újra látni, hogy a társaimat lemészárolják!"
Gondozó: "Maga szeretett volna ide visszatérni, hogy másképp alakítsa a dolgokat."

Indul a 3. akció, de Jack nem megy.
Gondozó: "Velük kell mennie. Csak úgy idézheti elő a változást, amire annyi év óta vágyik."
O'Neill: "Nem változtathatok semmin se, ha maga is belepiszkál!"
Gondozó: "Hát tényleg nem akarja megmenteni a társai, a barátai életét?"
O'Neill: "Ők nem igaziak."
Gondozó: "Annyi csodálatos variációt kipróbálhatna, talán most másfelé is mehetne."

Jack ezt hallva megnézi a Gondozót és a nézőket, és úgy dönt, nem megy sehová és nem csinál semmit. A háttérből fegyverropogás hallatszik, ugyanaz ismétlődött meg.

A múzeumban Danielt nagyon megrázták a látottak, nem akarja, hogy ez legyen a valóság. Sam azt mondja, hogy az időutazás egy logikus elmélete sem így működik, mert Danielnek vissza kellett volna változnia gyerekké. Úgy gondolja, hogy ezeket az emlékjeleneteket a gépek visszavetítik az agyukba, erre a végszóra a múzeumben is újrakezdődik az egész jelenet.

Daniel közelebb megy, Sam pedig meglátja a lefátyolozott alakokat. Daniel megszólítja a szüleit, ki kell jönniük onnan, de úgy tűnik a szülei a kisfiút látják benne és kiküldik játszani. Minden hiában, nem tudja meggyőzni őket és újra rájuk zuhan a kő.

Sam a fátylas emberekre mutatva megkérdezi Danielt, hogy ugye enm volt ilyen nézőközönsége. Arra következtetésre jut, hogy valami nagyon fejlett virtuális szimulációban vannak. Az anyja Dannynek szólította Danielt, talán azért mert a Daniel Jackson nevű kisgyerek szerepét játsza a szimulációban. Daniel azt mondja, hogy sokat gondolt arra, hogy mit tehetett volna. Sam azt mondja, hogy talán kapott egy esélyt. Erre a végszóra megjelenik a Gondozó. Daniel kapott egy esélyt, hogy újra végigélje ezt a fontos eseményt és kipróbáljon minden lehetőséget, ami eddig az eszébe jutott.

Tudni akarják ki ő, elmondja ugyanazt a szöveget, mint Jacknek. Sam azt kérdezi, hogy hol vannak a valóságban, a Gondozó válasza csak annyi, hogy a valóság nagyon szubjektív dolog. Daniel most kapott egy esélyt, hogy mindent a kedve szerint intézzen, de ha elmondaná, hgoy mit tegyen akkor nem lenne olyan izgalmas. Daniel kissé kiakad, amiért a Gondozó izgalmasnak nevezi, hogy ő újra és újra végignézi a szülei halálát. De amikor a Gondozó újra elindítja a jelenetet, tesz még egy kísérletet, megpróbálja a kezüknél fogva kihúzni a szüleit a kő alól, de az apja elküldi és a végeredmény ugyanaz. Daniel megragadja a Gondozót

Daniel: "A pokolba, azonnal hagyja abba!"
Gondozó: "De miért? Még nem próbált ki minden lehetőséget!"
Daniel: "Csakhogy a lehetőségek száma végtelen, a megoldásoké viszont zéró! Hagyja abba! Nem játszom tovább."
Gondozó: "Dehogynem, dehogynem.
(és újra elindítja a jelenetet.)

De Daniel nem hajlandó tovább próbálkozni. A Gondozó azt mondja, hogy páratlanul csökönyös fajtából származnak és megnyom a karján lévő eszközön egy gombot, aminek hatására Jack és Teal'c is átkerülnek a múzeumba.

Sam nekik is elmondja, hogy egy virtuális valóságban vannak, amit az emlékeikből alkottak. A Gondozó nem érti, hogy miért utasítják vissza a tőle kapott lehetőséget.

Gondozó: "Mindketten legyőzhető kihívásokat kaptak tőlem. Miért fordítanak mégis hátat a feladatnak?"
O'Neill: "És magam miért nem hagyja, hogy elmenjünk?"
Gondozó: "Ugyan hová? Hová akarnának elmenni, elvihetem magukat bárhová, amire emlékeznek vagy amit el tudnak képzelni."
O'Neill: "Rendben, el akarunk innen menni!"
Carter: "Szóval igazam volt, ez egy szimulált világ."
Gondozó: "Az egész csakis a tudatukon belül létezik. Én magam teremtette, irányítom és tartom karban - a Gondozó."
Carter: "De hogy működik?"
O'Neill: "Nem érdekel, hogyan működik! Haza akarok menni!

A Gondozó azt mondja nem lehet, az agyukba ültetett áramkörök tudást és képeket közvetítenek ki és vissza. Az agyukat hálózatba kapcsolta, és a tudatuk nagyon értékes a lakói számára, mert jelentősen gazdagítja világukat. Mint kiderül már 1000 éve élnek a bolygó lakói a virtuális világban. Amíg az SG-1 meg nem érkezett csak a saját tapasztalataikból teremthették meg a virtuális világot. A Gondozó elmondja, hogy valójában csak Jack és Daniel tudatához fér hozzá. Teal'c és Carter agya ellenáll a szondázásnak. De az adatbevitel náluk is érvényesül így részesei lehetnek a világnak.

Jacknek ennyi bőven elég, ki akar jutni. A Gondozó megismétli, hogy nem tehet eleget a kérésnek és egy idő után biztosan meg fognak barátkozni az ottléttel. Daniel rákérdez, hogy miért nem mennek ki és szereznek új élményeket a lakók.

Gondozó: "Nem hagyhatjuk el az épületet, a világ odakint lakhatatlan, megmérgezték, meggyalázták."
Teal'c: "Ebben tévedsz. A bolygód egyetlen hatalmas kert."
Gondozó: "Sajnos maga az, aki téved, idegen barátom. A mi bolygónkat elpusztította egy hatalmas vegyi katasztrófa 1022 évvel ezelőtt. Saját technikánk túlságosan gyors fejlődésének estünk áldozatául. Az a kevés, aki életben maradt, sztázisban keresett menedéket."
Carter: "Örülhetnek, a bolygójuk regenerálódott azóta."
Gondozó: "Ez egyáltatlán nem igaz. Egyfolytában figyelem a környezetünket."
Carter: "Lehet, hogy a műszerei elromlottak, minden gyönyörű odakint."
O'Neill: "Na persze, ezt maga már réges rég tudja. A kérdés az, miért nem tudatta velük is?"
Gondozó: "A lakóim nem hagyhatják el az épületet, a kinti világ lakhatatlan."
O'Neill: "Ki csinál itt magából smasszert?"
Gondozó: "Ez meg mit jelentsen?"
Daniel: "Miért maga irányítja a dolgokat?"
Gondozó: "A menedéket én terveztem, és vagyok a teremtő, a gondozó."
O'Neill: "Szóval, ha a lakói elmennek, elvész a hatalma. Ah!
(a lefátyolozott lakókhoz fordul) Ez az ember hazudik maguknak. Bebörtönözte magukat a saját ...
A Gondozó ezt már nem engedheti tovább és eltűnteti a lakókat.
O'Neill: "Oh, ez jó... frappáns. Ne hagyja, hogy megtudják az igazat, jó."
Gondozó: "Nem engedem, hgoy megmérgezze az elméjüket."
Daniel: "Ha itt tart minket nem gátolhatja meg, hogy kapcsolatot teremtsünk velük. Különösen, ha mi szolgáltatjuk számukra a szórakozást."
Gondozó: "Hát jó. Úgy sincs szükségem már többé magukra."

Ezzel a Gondozó ismét megnyom egy gombot és az SG-1 a gépekben találja magát, de a csövek nélkül. Jack rögtön kipattan, hogy minél távolabb legyen a szerkezetttől. Sam felveti, hogy nem ment-e ez egy kicsit túl könnyen. Jack, azt válaszolja, de igen és indulnak is gyorsan haza.

Visszatérve a bázison Janet Fraiser megvizsgálja őket, szúrásnyomok vannak a halántékon, a gerincoszlopon és a hastájékon is. Gépek tartották életben őket, de nem okoztak maradandó kárt.

Az eligazítóban Daniel felveti, hogy vissza kellene menniük kiszabadítani azokat az embereket, Jack szerint ez nem rájuk tartozik. Hammond tábornok is vele ért egyet. Daniel azt veti ellent, hogy azokat az embereket félrevezetik, a Gondozó hazudik nekik a külvilágról. Janet szerint mivel azokat az embereket gépek tartják életben, kivenni őket onnan olyan, mintha egy kómást lekapcsolnánk a lélegeztetőről. Hammond azt mondja, hogy több információ kell a döntéshez, ehhez pedig vissza kell térniük a bolygó művilágába.

O'Neill: "Tábornok... higgye le, ezúttal nem okoskodni akarok, de mondja... nem csavarodott be?"
Hammond: "Azt hiszem fölösleges elmondanom, milyen értékes lehet számunkrra ez a bolygó. Technikai szintje messze meghaladja a miénket és éppen ez az amiért a kongresszusi pénzeket kapjuk."
Carter: "Tábornok, visszamenni oda mindannyiunk számára veszélyes."
Hammond: "Ugyan miért? Egy mesterséges környezetben meghalhat bármelyikük?"
Carter: "Nem tudjuk."
O'Neill: "Azért az is elég aggasztó, ha csapdába esünk ott, uram."
Hammond: "Egyszer már kijutottak."
Teal'c: "Az nem biztosíték rá, hogy legközelebb is sikerül."

Hammond megpróbálja meggyőzni őket, hogy térjenek vissza, mert hát mi olyan rossz abban, hogy ott vannak. Az SG-1 egyre nagyobb csodálkozással hallgatja a tábornokot, hisz azt mondja ott mindenféle érdekes dolgot élhetnek át, Jack akár a fiával is találkozhat, Daniel pedig ősi világokba látogathat el. Ezzel Jacknél betelt a pohár.

O'Neill: "Jól van na, ebből elég. Hadd nézzem meg magát egy kicsit közelebbről."
Feláll, Hammond tábornokhoz lép és megvizsgálja a füle mögötti részt.
Hammond: "Mit csinál?"
O'Neill: "Csak azt keresem, hol jön le a maszk. Maga nem lehet az igazi Hammond tábornok!"
Hammond: "Üljön le, ezredes!"
O'Neill: "Maga nekem nem parancsol! Nagy bakot lőtt. Lelepleztük."
Hammond: "Mi a fenéről beszél?"
Carter: "A P7J989-en vagyunk."
O'Neill: "Naná, hogy ott és ez csak egy újabb műsor, amit élőben közvetít nekünk a Gondozó."
(és megpaskolja az ál-Hammond fejét :)

Az ál-Hammond még megpróbálmá menteni a helyzetet, de elszólja magát és így már teljesen biztos, hogy még mindig a virtuális valóságban vannak. Végül letartóztatják és bezárják az SG-1-et.

A zárkában megbeszélik, hogy még mindig a virtuális valóságban kell, hogy legyenek, mert a Gondozó nem csak emlékeket tud megjeleníteni, hanem bármit, amit el tudnak képzelni. Majd az egyik őrről kederül, hogy nem más, mint Kawalsky, és ő is megpróbálja meggyőzni őket, hogy nem is rossz ez a művilág.

O'Neill: "Ki maga?"
Kawalsky: "Hogy ki vagyok? Ne mondja már, hogy nem emlékszik! Ez fáj. Ez igazán fáj."
O'Neill: "Nem-nem. Azt jól tudom, hogy kinek akar látszani. De ki maga valójában? A Gondozó?"
Kawalsky: "Nem, nem én."
O'Neill: "Akkor mi? Valamiféle kivetítés? Mert nem igazi és ha nem igazi akkor nem is fog fájni!"
(és Jack kiüti az ál-Kawalskyt)

Teal'c a másik őrt ártalmatlanítja. Amint elhagyják a zárkát szembetalálkoznak a bolygó lakóival. Már keresték őket, mondják el amit korábban el akartak mondani a bolygóról. A méreg eltűnt, minden virágzik és a Gondozó hazudik. A lakók nem biztosak abban, hogy hihetnek-e nekik, ezért Jack azt javasolja, hogy megmutatják nekik, amit a bolygójukon láttak.

Amikor át akarnak menni a kapun az ál-Hammond leállítja a kapu aktiválását. Az SG-1 üldözőbe vesz az ál-Hammondot, aki közben újra felveszi a Gondozó alakját. Folyosókon futnak végig majd egy idő után kijutnak az épületből és meglátják magukat, amint a gépekben vannak. A következő pillanatban a csövek elengedik őket. Most már kétkedőbben fogadják, hogy vajon tényleg kijutottak-e. Meglátják, amint a Gondozó éppen kifut az épületből, a nyomába erednek. Hamar utol is érik. A Gondozó kéri, ne bántsák, a népe fejlődése holtpontra jutott, ő csak jót akart nekik. Azért nem mondta meg a lakóknak az igazat, mert annak idején az ő fajtája pusztította el a bolygót. Ha kiengedi őket, újra kárt okoznak. Egyébként a lakók bármikor távozhattak volna, ha kilépnek egy olyan kapun, amin ők is kijöttek. A kapuk ugyanis mindig nyitva vannak és most már a lakók is tudnak erről. Meg is jelennek a háttérben, levéve fátylaikat.

Az SG-1 akkor nyugszik meg igazán amikor látják, hogy a gondozó milyen tehetetlenül nézi, ahogy - szerinte - a lakók tönkreteszik először a kertet, majd talán az magát a bolygót is.

Az epizódok leírásait Kati készítette.



 Kapcsolódó fórumtéma




 Fórum: Epizódok - 1. évad
 Fórum: Epizódok - 2. évad
 Fórum: Epizódok - 3. évad
 Fórum: Epizódok - 4. évad
 Fórum: Epizódok - 5. évad
 Fórum: Epizódok - 6. évad
 Fórum: Epizódok - 7. évad
 Fórum: Epizódok - 8. évad


Címoldal Fórum Vendégkönyv Hírek Letöltés Kérdőív E-mail Frissítések Linkek GYIK