Richard Dean Anderson - Gate Crasher
A nyolcvanas években Richard Dean Anderson az eszes titkos ügynököt
MacGyver-t formálta meg. Mostanság földönkívüli rosszfiúkkal harcol, a
belevaló de megbízható Jack O'Neill ezredes szerepében.
Jack O'Neill vezeti az SG-1 csapatát, miközben az ősrégi Csillagkapun
keresztül idegen bolygókra utaznak. A gonosz Goa'uldok tevékenységének
nyomait keresik illetve kapcsolatba lépnek a meglátogatott bolygók lakóival,
akik közül sokan a Földről elhurcolt emberek leszármazottai.
Noha már sok mindent játszott szappanoperabeli
szexis sebésztől kezdve őrült férjig, mégis a Csillagkapu SG-1 jelenti
Anderson belépését a sci-fi világába. A hitvallásom a következő: mindent
kipróbálok egyszer, hát jóformán mindent, így képmutató lettem volna,
ha azt válaszolom, hogy nem, felejtsék
csak el. - mondja Anderson - Éppen ideje volt, hogy adjak egy lehetőséget
a sci-fi-nek és ez a show tökéletes alkalmat nyújtott ehhez.
Nagyon élvezem a párbeszédeket és az egész koncepciót, különösen O'Neill
megformálását. Nagy teret kaptam a karakter finomításában és hozzáadhatom
az érzékenységemet, a humorérzékemet és intelligenciámat is. Egy színész
nem is kérhetne több szabadságot, mint amit én kaptam ennél a sorozatnál.
Továbbá, mivel én vagyok az egyik executive producer ezért el vagyok kötelezve
a franchise miatt, ami úgymond féken tart engem. Tulajdonképpen, mint azt
már mondtam is, ha egy színészt a helyén akarunk
tartani, akkor tegyük meg producerré, és akkor hétvégenként nem fog autóversenyezni
és repülőgépekből kiugrálni. Ezt hívják felelősségnek! Minden nagyszerűen
megy és noha már a harmadik évadot forgatjuk, én mégis azt mondanám, hogy
a történet és a karakterek fejlődésének
szempontjából még nagyon korai szakaszban járunk.
John Symes, MGM Worldwide Television Group elnöke, szerezte meg az 1994-es
Csillagkapu címűfilm jogait (Kurt Russell
főszereplésével, Jack O'Neill-ként) majd ezeket eladta sorozatként a Showtime-nak,
és noha eredetileg kétévesre tervezték a sorozatot, ezt már 4 évre változtatták.
Andersont maga Symes kereste meg a főszereppel.
John és én már dolgoztunk együtt a MacGyver-nél,
akkoriban még a Paramount Studios-nál volt. Ő vette fel Jonathan
Glassner-t és Brad Wright-ot a sorozat kidolgozására [a show executive
producerei és írói], majd felhívott engem és azt mondta Azt akarom, hogy
megcsináld ezt. Csináld meg a házi feladatodat - tudom, hogy így lesz,
és gondold át, túlságosan is - biztos vagyok
benne, hogy így lesz, és én így is tettem. mondja nevetve Többször
megnéztem a filmet és láttam benne a rendkívüli lehetőséget egy nagyszerű
sorozatra, hiszen benne volt minden, ami az érdeklődés hosszú távú fenntartásához
kell. Csak a képzeletünk szabhat határt, de szerencsére nagyon tehetséges
és termékeny íróink vannak.
Azonban mielőtt elfogadtam volna a szerepet
mindenki előtt világossá kellett tennem, hogy semmiképpen sem tudom úgy
megformálni Jack O'Neill-t, mint azt Kurt Russell tette. Kurt nagyszerű
munkát végzett és neki köszönhető a karakter születése, de ahhoz, hogy
átvegyem a szerepet, olyanná kellett formálnom azt, amit élvezetesebb lesz
játszani, mint amilyen Kurt-nek lehetett. Volt valami fanyarság O'Neill-ben,
amit tudtam, hogy érdemes lenne kiaknázni, továbbá némi szarkazmus
és tiszteletlenség a tekintéllyel és különösen a rossz fiúkkal szemben.
Legelőször némelyeknek túlságosan is komolytalannak
tűnt a szerepmegformálásom, így aztán finomítottam rajta és most mindenki
elégedettnek látszik azzal, amit csinálok. folytatja Anderson O'Neill
humora sokszor nagyon árnyalt máskor viszont túlzó, és lényegében ez a
helyzet velem is. Vagy egy csendes megjegyzés vagy valami nyilvánvaló,
szinte oldalba bökés szerű dolog, fontosnak
éreztem, hogy némi komolytalanságot vigyek O'Neill személyiségébe. Remélhetőleg
a közönség észre fogja venni a csillogást a szememben, amit átengedek még
a legárnyaltabb pillanatokban is.
Vissza a munkába
A Csillagkapu SG-1 kétórás bevezető
filmje az Istenek gyermekei-ben O'Neill-t nyugállományból hívják vissza,
miután a Goa'uld-ok megtámadták a Csillagkaput. Új parancsnokától Hammond
tábornoktól (Don S Davis), azt a parancsot kapja, hogy Samantha Carter
századossal (Amanda Tapping) vezesse vissza az SG-1-et az Abydos-ra, ahol
O'Neill először találkozott az idegenekkel és pusztítsa el az ottani Csillagkaput.
Továbbá vissza kell hozniuk Doctor Daniel Jackson-t (Michael Shanks), aki
az eredeti küldetést követően a bolygón
maradt. O'Neill csapata váratlan segítséget kap Teal'c-től (Christopher
Judge), a Goa'uld-okat szolgáló Jaffa-tól, aki végül csatlakozik a SG-1-hez.
Az epizód munkálatai sok mindent világossá tettek.
"Mivel ez jelentette a kezdetét a Showtime
franchise-ának, ezért lényegében egy mini-nagyfilmet kellett készítenünk
speciális effektusokkal, de korlátozott költségvetéssel." emlékszik vissza
a színész - "Így minden probléma, ami együtt jár egy tévém?sor készítésével
még tovább nőtt, különösen, hogy meg
kellett birkóznunk a kora tavaszi időjárással Vancouver-ben, ahol a sorozatot
forgattuk. Számomra a legnagyobb dolog az volt, hogy ismét visszatérjek
a régi kerékvágásba. Csináltam azt a furcsa mini-sorozatot és tévéfilmeket,
de egy sorozatot készíteni olyan robot, amire szellemileg és fizikailag
is felkészültnek kell lenni, így szükségem volt némi akklimatizálódásra.
mondja kuncogva.
Filmvászonról a képernyőre
"Azóta azt kellett biztosítanunk, hogy
a film simán és hihetően kerüljön át a vászonról a képernyőre, ez különösen
a Showtime által megcélzott közönség miatt volt fontos. Nem is sejtettem,
hogy a mozifilmet ekkora kultusz övezi, és mivel én is hoztam magammal
a MacGyver rajongókat, ezért a két csoport együtt biztosította a
sorozat sikerét. Ami igazán meglepett engem az az volt, hogy mennyire figyelmesek
a sci-fi rajongók és különösen azok, akik a Csillagkaput nézik. Engem gyakran
vádoltak azzal, hogy túlzottan alaposan megvizsgálok
mindent, ami néha idegesítő lehet a környezetemnek. Ebből következik, hogy
az olyan közönséget szeretem, amelyik nemcsak a sorozat vagy elképzelés
alapvető hitelességét követi, hanem észreveszi ha valami nem stimmel. Nos,
a nézőink nem hagynak minket ellustulni."
Egyike azon kevés dolognak, amit a mozifilmben
megtudjuk O'Neill-ről az, hogy lelki sérülést szenvedett, miután a fia,
Charlie véletlenül agyonlőtte magát az ezredes fegyverével. O'Neill sohasem
bocsátott meg magának és hátat fordított karrierjének, házasságának és
az egész világnak, egészen addig, amíg újra aktív szolgálatba nem helyezték,
az SG-1 vezetőjeként. A sorozat a Kristálytükör című megindító epizódban
foglalkozik az ezredes bűntudatával, amikor egy élő kék kristály felveszi
Charlie alakját. Anderson nagyszerű
alakítást nyújt a számára kedves történetben.
A mozifilm O'Neill-t érzelmileg instabil állapotban hagyta lebegni.
Azt nem mondom, hogy megoldottuk a problémát ebben az epizódban, de szembenézett
egy démonával, amit a fia halála jelentett."
- mondja Anderson - "Ez jó volt abból a szempontból, hogy lezárt néhány
érzelmileg nyitott szálat a filmből és ugródeszkát jelentett a számomra
a sorozatba. Nem felejtjük el a tényt, hogy elvesztette a fiát, de az,
hogy legalább kiegyezett a helyzettel
lehetővé tette számomra, hogy tovább vigyem a karaktert.
"Élveztem ennek az epizódnak a felvételeit,
mivel megvolt benne mindaz, ami a Csillagkaput azzá teszi ami. Volt egy
nagyszerű történet némi érzelemmel és egy olyan elképzelés, ami magából
a Csillagkapuból származott, így hű maradt a franchise-hoz is. A megvalósítás
oldaláról a speciális effektusokkal dolgozni kissé fárasztó volt, de legalább
nem olyan nagy, díszes effektek voltak, amelyek háttérbe szorítják, amit
el akarsz mondani.
Úgy rohan az idő
"Egy másik kedvenc epizódom az
"Úgy
rohan az idő", amelyben az általam játszott karakter 40 évestől
100 évesig öregszik." - teszi hozzá Anderson. - "A történet 12 perccel
hosszabb volt a megengedettnél, így nagyon meg lett vágva. Nem igazán volt
más lehetőségünk és a legtöbb kivágott jelenet arról szólt, hogy O'Neill
hogyan próbál alkalmazkodni öregedéséhez, ami igazi színészi kihívást jelentett
a számomra. Nagyon nagy kár, hogy az alkotásunkat időkényszer korlátozta,
mert úgy érzem, hogy a cselekmény nem lett teljesen kifejtve, de színészként
nagyon hálás szerep volt."
Miközben a többi SG csapat teljes mértékben katonákból áll, addig O'Neill
csapatában található egy beosztott tiszt, egy civil tudós és egy földönkívüli,
ami egészen másfajta vezetést tesz szükségessé. Valamivel oldottabb és
bizalmasabb a kapcsolata csapattársaival, ez személyiségének is megfelel
ill. inkább a barátainak és egyenrangúaknak tekinti csapattársait. O'Neill
kapcsolata Hammond-dal szintén nem konvencionális, de természetesen az
ezredes elismeri és tiszteletben tartja a tábornok fennhatóságát, éppúgy
mint az SG-1 az ezredesét. Anderson O'Neill kapcsolatát a többi férfi karakterrel
nyíltnak, őszintének tartja, de célzást tesz arra, hogy valami mélyebb
kialakulhat az ezredes és Carter százados között.
"Michael Shanks és köztem, színészként
nagyon jó az összhang és ezt az írók is észrevették, így készséggel ellátnak
minket csipkelődő jelentekkel, amit könnyű és szórakoztató eljátszanunk.
A Jackson és O'Neill közötti kapcsolat sokban hasonlít a Michael köztem
lévő kapcsolatra. Gondtalan és intelligens, noha ő sokkal okosabb nálam.
" mondja nevetve.
Teal'c ő Teal'c és mindenki ennek megfelelően
viszonyul hozzá, pragmatikusan. Egyáltalán nincs sok érzelmi adás-vétel
vele kapcsolatban, de ezzel ebben az évadba (3. szezon) foglalkozni fogunk
és ez pozitív dolog Chris Judge számára. Ő nagyon tehetséges színész és
ki akarja tágítani a karakterét, hogy Tealc személyiségét több oldalról
mutathassa be a közönségnek.
O'Neill kapcsolata Hammond tábornokkal
alapvetően apa-fiú dolog, mert a tábornok igen türelmes az ezredes tiszteletlenségével
szemben," - magyarázza Anderson - "Hammond felismerte, hogy O'Neill potenciálisan
veszélyes mégis lazábban kezeli mert azt is tudja, hogy O'Neill
nagyon jó abban, amit csinál. Így lehetővé
teszi, hogy O'Neill zsenije felszínre jöjjön, de közben tulajdonképpen
fedezi is.
"Ami Carter-t és O'Neill-t illeti, az írók folyamatosan figyelik Internet-et
és tudják, hogy a közönség sóvárogva várja,
hogy szexuális vonzódást lásson e két szereplő között, de most még úgy
hisszük, hogy ez túl könnyű választás lenne, - magyarázza Anderson - "Nem
azt mondjuk, hogy a dolgok nem mennek majd valamerre, hanem azt, hogy hiba
lenne ebbe a helyzetbe most beleugrani.
"Még április közepén forgattunk egy epizódot,
amely egy alternatív valóságban játszódik és ahol a mi O'Neill-ünknek viszonyulnia
kellett Carter alternatív változatához. Foglalkoztunk azzal a kettőséggel
és érzelmi dilemmával, amelyen O'Neill-nek át kell mennie, hiszen
sohasem gondolt igazán Carter-ra szexuális értelemben. Nyilvánvalóan ezzel
végül szembe kell néznünk, de most csak az alapozásnál tartunk és morzsákat
ejtünk el útközben, amit a közönségnek kell megtalálnia.
Noha Jonathan Glassner és Brad Wright mindketten óvatosak akarnak lenni
e megközelítéssel, azért figyelnek a nézőkre és ez nem csak eladói szöveg.
Így türelmesnek kell lennünk és majd meglátjuk mi fog történni. "
Executive producer
Noha a kamera előtt is bőven van dolga,
Anderson talál időt arra, hogy alkotói izmait tovább erősítse a Csillakapu
egyik executive producereként. A színész ezt a felelősséget megosztja Glassner-rel
és Wright-tal továbbá Michael Greenburg-gel, aki a partnere a Gekko Film
Corp produkciós cégükben és amely együtt az MGM-mel és a Glassner/Wright
Double Secret Productions-zal, készíti a sorozatot.
"Mivel ennyire benne vagyok a sorozat forgatásában
így az előkészítő tervező folyamatnak nem vagyok szerves része," mondja
a színész. "Meglehetősen könnyen megy a szövegkönyv szerkesztése ill. finomítása,
bár nem én írom őket. Jonathan, Brad, Robert Cooper, Tor Valenza, ill.
Heather Ash, aki a legújabb írónk, csak néhányak azok közül akik írják
a szövegkönyveket. Így én a társammal, Michael-lel
alapvetően szerkesztőként dolgozunk.
"Természetesen, azt nyugodtan mondhatom, hogy én vagyok a kapcsolat
a színészek és a produkciós csapat között, ami néha jó dolog és néha nem
olyan jó dolog. Felelősséggel tartozom a produkcióért
a show-nak el kell készülnie ugyanakkor azt is biztosítani akarom,
hogy a színészek elégedettek legyenek a szöveggel, a jelmezekkel, a sminkkel
és mindazzal, ami befolyásolja a szereplésüket.
"A felvételek után Michael és én beülünk
a vágáshoz és megtesszük a javaslatainkat, ezt követően pedig próbálunk
segíteni, amiben csak szükséges, hogy minden kész legyen. És körülbelül
ez minden, amire időm van. Van egy 11 hónapos kislányom [Wylie Quinn Annarose]
és nem akarom aláásni a hitelemet,
mint keményen dolgozó, de, őszintén szólva, egy ideig leginkább apa akarok
lenni. Mihelyst a Csillagkapu lezárul, pontosan ezt fogom tenni, kiveszek
néhány évet és apa leszek.
Világlátottság
Egy Jazz gitáros apa és egy művész anya
gyermekeként, Anderson 1950. január 23-án született és Minneapolis-ban
(Minnesota) nőtt fel. 15 évesen felpattant egy Kaliforniába tartó tehervonatra,
elbiciklizett Alaszkába és stoppal keresztülutazta az országot "megtéve
a haragos fiatalra jellemző kalandos
dolgokat," emlékszik vissza. "Alaposan belegondolva tiszta hülye voltam,
de szerencsére a szüleimtől elég jó géneket kaptam, ami intelligenciához
hasonló dologgal látott el. Nem igazán tudtam, hogy mit akarok csinálni,
de éreztem, hogy megvan bennem ez az
alkotói késztetés. Sajnos nem volt meg bennem a fegyelem, hogy zenész vagy
művész legyek, mint a szüleim. Gyerekként nagyon versenyalkatú voltam így
a sportok felé hajlottam ill. bármi felé ami fizikai.
"Mindig arról álmodtam, hogy hivatásos jégkorongozó legyek, de 16 éves
koromra mindkét karom eltört és ez igencsak távolivá tette ezt az álmot.
Visszagondolva erre ez volt az egyik legjobb dolog, ami velem történt mivel
rákényszerített, hogy körülnézzek és felmérjem a helyzetemet, jóval korábban,
mint azt mások teszik. Egy nyáron át erdőtüzeket
oltottam Dawson Creek-ben, British Columbia-ban és ez alapján azt gondoltam,
hogy erdőőr akarok lenni vagy valami olyasmit csinálni, ami a szabadhoz
kötődik. Ez biztosan attól volt, hogy Minnesota-ban nőttem fel és a fenyőkátrány
ott volt a véremben," - tréfálkozik
Anderson - "Akárhogyis, valami végül a művészetek felé taszított."
Anderson drámát tanult a St Cloud Állami Egyetemen, Minnesota-ban
és az Ohio Egyetemen. 1976-ban Los Angeles felé vette az irányt és hamar
szerepet kapott az ABC népszerű szappanoperájában a General Hospital-ban
Doktor Jeff Webber-ként. Az általa megformált karakter rövid időn belül
igen népszerű lett, segítve színészi karrierje beindulását. Ezután két
rövid életű CBS sorozatban szerepelt (Seven Brides for Seven
Brothers és a Emerald Point NAS) a MacGyver
előtt.
"Elcsépeltnek fog tűnni, amit mondok, de
nem érdekel," - mondja nevetve - "Azokra a sorozatokra úgy kell
tekintenem, mint átfogó tapasztalatszerzésre. MacGyver
szerepét egy olyan napon kaptam meg, amelyiken előtte a Harley-mon motoroztam.
Hosszú hajam volt, bőrdzseki, farmer meg minden és majdnem azt mondtam,
hogy A dolgok egyszerűen nem klappolnak itt. Aztán Henry Winkler [a sorozat
társ-producere], John Rich és a Paramount és az ABC emberei megalkották
ezt a sorozatot, amelynek a része lettem és ami mára világszerte szólássá
vált. Ez teljesen megváltoztatta a jövőmet. Nem is vagyok képes a találgatások
területére kalandozni és megtippelni, hogy mi lenne ma velem, ha nincs
MacGyver"
Törvény és rend
Noha a MacGyver tette nemzetközi sztárrá, Anderson legkedvesebb
televíziós sorozata a kritikusok által is dicsért Legend, egy 1876-ban
játszódó szokatlan western sorozat. Anderson Ernest Pratt-et játszotta,
egy piás San Francisco-i ponyvaregényírót, aki magára ölti irodalmi teremtménye,
Nicodemus Legend A préri lovagjának személyiségét. Janos Bartok professzor
(John de Lancie) ösztökélésére, aki mindenféle futurisztikus ketyerével
látja el, Pratt vonakodva ugyan, de segít fenntartani a rendet és a törvényt
a területen.
"Nagyon szórakoztató volt, hogy része voltam a kidolgozási folyamatnak
és nagymértékben a karakter megteremtésének is " - lelkesedik Anderson
- "Ezt a projektet Mike Piller hozta hozzám
és Michael-hez [Greenburg], amikor még a Paramount-hoz kötött szerződés.
Mike lebegtette a szövegkönyvet és a stúdió vezetői támogattak minket és
ebből lett a Legend. Én a mai napig sajnálom, hogy olyan
hamar vége szakadt, mert úgy gondolom, hogy
a UPN nem igazán adott lehetőséget arra, hogy közönséget szerezzen. Nagyszerű
lehetőségek rejtőztek benne és ez egy olyan teremtményünk volt, amit valóban
szerettem csinálni."
50. születésnapjához közeledve Anderson nem is
lehetne elégedettebb az életével. Van egy sikeres televíziós sorozata,
egy szerető társa, Apryl Prose, és egy egészséges és boldog kicsi lánya.
Nem is rossz annak, aki egykor csavargónak tekintette magát.
"Rendkívül szerencsés voltam, hogy a színészetből
egzisztenciát és karriert teremthettem," - mondja a színész -
"Ugyanakkor, az volt vele a probléma, hogy munkamániás voltam. Sosem tudtam
biztosan az évek folyamán, hogy miért nem tudok semmit együtt tartani és
miért jönnek-mennek a kapcsolatok, amíg rá nem
ébredtem, hogy túl sokat dolgozom. Rossz volt a sorrend az értékrendemben.
Ez lehetővé tette számomra, hogy igazán értékelni tudjam a tényt miszerint
van egy gyönyörű kislányom és 49 évesen, egy új életem. Ez a fizetség azért,
amit talán a karrieremnek nevezhetünk és én nagyon hálás vagyok."
fordította: Kulcsár Katalin
Eramo, Steven. "Richard Dean Anderson: Gate Crasher."
TV Zone.
Augusztus, 1999: p. 14-20.