Abydos Gate Abydos Gate Abydos Gate
Címoldal Fórum Vendégkönyv Hírek Letöltés Kérdőív E-mail Frissítések Linkek GYIK

Lexandro (Nagy László) előadása a VI. Science Fiction Napon
Párhuzamok az egyiptomi mitológia és a Csillagkapu között


A Csillagkapu világa megborzongatja és elgondolkodtatja a nézőket. Ki ne töprengett volna el azon, vajon tényleg létezhet-e egy szerkezet, melynek segítségével izgalmas, feltáratlan világokba látogathatunk, és elképzelhetetlen kalandokat élhetünk át, nem beszélve tudományos világképünk olyan mértékű tágulásáról, amihez hasonlót talán senki sem tapasztalt még? Fizika, antropológia, archeológia, biológia, teológiacsupán néhány példa arra, mi mindenben ért már minket meglepetés a film és a sorozat nézése közben. Az írók talán nem mindig ragaszkodnak a manapság általánosan elfogadott nézetekhez, vagy a tényként elismert adatokhoz. De ez nem is baj. Eseménydús, érdekes, néha szívszaggató, vagy humoros történetekkel szórakoztatnak minket, hiszen ez a dolguk.

Ők szeretik ezt csinálni, mi pedig élvezzük munkájuk gyümölcsét.
De? Néhány, vagy inkább elég sok részlet komolyan felveti bennünk a kérdést: hogyan? Hogy sikerült pár tudósnak és néhány írónak ilyen remekül megkomponált világot alkotnia? Hogyan lehetséges, hogy az általunk ismert, bár háttérbe szorult tények és források oly sokszor adják vissza a képernyőn látottakat? Miért tudjuk olyan könnyen elképzelni, hogy minden hibája ellenére ez a világ mégis létezik? A válasz egyszerű. Mert létezik. Az alkotók pedig nem írók, hanem krónikások.

Istenek, földönkívüliek, piramisok, űrhajók, tudósok, katonák. Ezt, és még sokminden mást látunk a képernyőn, ha a Csillagkaput nézzük. De mit is takar a valóságban a Csillagkapu? Milyen történelmi bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a létezésével kapcsolatban?

Egészen az V.-VI. dinasztia koráig kell visszapörgetnünk az időt, hogy választ kapjunk. Az ebből a korból származó, szakkarai piramisszövegek gyakran tartalmaznak halotti, vagy újjászületési feliratokat. Az egyiptológusok egyet értenek abban, hogy ezek közül sok -ha nem is mind- a piramisok előtti korszakból származik. Épp ezért érdekes felfedezni ezekben a szövegekben, melyek valószínűleg az épp csak rézkorba lépő neolitikus Egyiptomban születtek, a gyakori utalásokat egy fémre, melyet az illetékesek a vassal azonosítanak.
Az óegyiptomi nyelvben ezt a fémet a bja szó jelzi, melynek szó szerinti fordítása: isteni fém. A bja szó rendszeresen felbukkan az asztronómiához, a csillagokhoz, vagy az istenekhez kapcsolható szövegemlékekben, így az említett halotti szövegek is bőségesen tartalmazzák. Az egyszerűség kedvéért az eredeti fordításokból szemezgetünk, ahol a bja vasként lett fordítva.

"Gyermekeid gyermekei együtt emeltek felszádat felnyitották vasujjukkal"

Az első kép, ami eszünkbe jut a vasujjakról, a ribbon device névvel illetett, kézfejre és ujjakra helyezendő szerkezet, melyet a goa'uldok fegyverként önvédelemre, vagy támadásra használnak. Mikor a szerkezetet a helyére illesztik, valóban olyan, mintha a viselőnek fémből lennének az ujjai.
A piramisszövegekben megtaláljuk egy főpap rejtelmes kijelentését:

"Hasznát veszed a te szádnak, mert én kinyitom nékedÓ, király, felnyitom én a te szádat Upuaut vasszekercéjével, mely felnyitotta az istenek száját"

Az ilyen, és számtalan hasonló idézetből nyilvánvaló, hogy ezt a fémet a piramisok építői elengedhetetlenül szükségesnek látták a rituálékhoz, melyek biztosították az új életet a királyok számára.
Mi ezt a fémet könnyedén azonosíthatjuk a naquadah nevű anyaggal, mely nem csak a Csillagkapu alapanyaga, de tudjuk, hogy elengedhetetlen a goa'uldok emberfeletti hatalmának létrehozásához, és fenntartásához. Az említett "vasujjakat" idéző szerkezet működtetéséhez például alapkövetelmény, hogy a felhasználó vérében bizonyos mennyiségű naquadah keringjen. Így már érthető az is, hogy az istenként uralkodó goa'uldok egyik legfontosabb kellékét miért nevezték "isteni fémnek".
Az előbb említett szakkarai piramisszövegekben rengeteg érdekes utalás található még, íme néhány a legegyértelműebbek közül:

"A föld kapuja nyitva áll előttedereszkedjék hát le a Duat lépcsősora, hogy eljuthass oda, ahol Orion fénylik A földisten kapuja nyitva állvesd hát magad az égboltra, és foglald el helyed vastrónusodonAz égi ablak nyitva áll előtted A vaskapuk, melyek a csillagos égboltra nyílnak, felpattantak előttem, és én áthaladok rajtuk"

Újból megemlíteném, hogy az adott helyzetben a vasat a naquadah-val helyettesíthetjük, így az utóbbi idézet akár így is szólhatna:

"A naquadah-kapuk, melyek a csillagos égboltra nyílnak, felpattantak előttem, és én áthaladok rajtuk"

A fenti idézetekből, ha szó szerint vesszük azokat, és leegyszerűsítjük őket valamennyiük közös osztójára, nem kevesebb sejlik fel, mint egy fémből kovácsolt szerkezet, melynek célja Oziriszt és isteni társait beengedni az Orion éteri világába. Ezt a szerkezetet Robert Bauval is az általunk ismert néven, Csillagkapuként emlegeti. Ha ezt, és az idézeteket vesszük figyelembe, akkor elmondhatjuk, hogy nem csak a mai, de a korabeli források is említik a kaput, mint az "égbe való utazás" eszközét.

Ahogy a kapuk létezésére, úgy a goa'uldok jelenlétére is találhatunk bizonyítékot, csak alaposan kell keresnünk. Az időszámítás előtti I. században a görög történész, Diodórosz ellátogatott Egyiptomba, és könyvet írt az országról. Legutóbbi fordítója, C. H. Oldfather úgy jellemzi ezt az ókori tudóst, mint "kritika nélküli krónikás, aki jó forrásokat használt, és hűen adta vissza őket". Vagyis Diodórosz nem próbálta előítéleteit és előre kialakult véleményét ráerőltetni a begyűjtött anyagra. Informátorai között egyiptomi papok is voltak, akiket kikérdezett országuk rejtélyes múltjáról. A papok a következőt válaszolták neki:

"Először istenek és hősök uralkodtak Egyiptomban, valamivel kevesebb, mint 18 000 esztendeigAzt mondják, országukban kevesebb, mint 5000 év óta ülnek a trónon halandó királyok"

Graham Hancock Az Istenek Kézjegyei című könyvében megemlíti ezt az idézetet, de őt inkább a helyes kronológia felállítása foglalkoztatja. Minket inkább az uralkodó kiléte érdekelhet. Diodórosz forrásai, és a filmben hallottak alapján könnyen elképzelhetjük az adott korszakot. Azt a kort, amelyben a goa'uldok felfedezték a Földet, és a kialakulóban lévő emberiséget, majd a természet törvényeihez hűen felhasználták az embereket, miközben segítették egy bizonyos fokú fejlettség elérését.
Az egyiptológusok is úgy gondolják, hogy a mai ember nem képes igazán felfogni, milyen szerepet töltött be az uralkodó az ókori Egyiptomban. Nem hasonlít ez a funkció egyetlen korunkban ismert monarchia vezetőjének szerepéhez sem.
A fáraó törvényhozó és végrehajtó hatalommal bírt, valamint spirituális, vallási vezető is volt. A vezető nem is jó szó egy olyan lényre, aki minden és mindenki felett áll, akit istenként tisztelnek, akinek templomokat emelnek. A fáraó valóban isten volt.
Kezdjük az elején.
Egy meghatározhatatlan időpontban a goa'uldok a Földre érkeznek, ahol addigra egy másik, ismeretlen faj már felállította a Csillagkapukat. Tudjuk, hogy a kapukat nem a goa'uldok építették, de előszeretettel használják ki a rendszer és a technológia előnyeit. Nehezen kezelhető gazdatestekben érkeznek, amilyen Unas is, így kitörő örömmel fogadják a bolygó lakosságának egyszerűen uralom alá hajtható szervezetét, és a fejletlenséget, mely alkalmat ad arra, hogy tulajdonságaikból előnyt kovácsolva istenekké tegyék magukat, jó időre hatalmuk alá vonva az egész planétát.
Kényelmesen berendezkednek nálunk, és szándékukban áll nagyon sokáig maradni, így szükségük van leszállópályára is, ezért megépítik a szakkarai lépcsős piramist, valamint a többi, kisebb piramist, melyek jelentősége azonban elenyésző. Szakkara csupán 15 kilométerre van Gízától, ahol az egyiptomi Csillagkapu áll, vagyis szinte a ház mellé építik a garázst, ha figyelembe vesszük, hogy járműveikkel 15 kilométer megtétele olyan, mintha a mai világban valaki elkocsikázik a sarki boltba.
Múlik az idő, és bár eddig sem kellett szégyenkezniük, azért az ő technológiájuk is fejlődik, így az űrhajóik mérete és formája is változik. Az új hajókhoz van szükség a gízai piramisokra. Mivel minden goa'uldnak megvan a saját járműve, melyeket avatott szemek jól meg tudnak különböztetni egymástól, a piramisok nem egyformák, és mivel fentről is jól láthatóak, irányjelzőként is szolgálnak.
Eközben folyamatosan dúlnak a belső viszályok és harcok, attól függetlenül, hogy mindannyiuk közül a legdominánsabb mindig is Ré marad.
A gazdatestek miatt nem kell aggódniuk, hiszen előbb-utóbb az emberek benépesítik az egész bolygót, biztosítva a folyamatos utánpótlást, valamint rendelkezésükre állnak szarkofágjaik, melyek az aktuális gazdatestet is bármikor regenerálják. Közben az embereket a bolygó minden részéről telepítik át másik bolygókra, ahol szintén dolgoztatják őket, mindaddig, míg szükség van rájuk.
Úgy tűnik, minden rendben megy, hatalmuk egyre nagyobb, a Föld egyre fejlettebb, és az apróbb gondoktól eltekintve életük tökéletes ezen a bolygón. Ám, mint tudjuk, minden jónak vége szakad egyszer.

Diodórosz könyvében a papok azt mondják: "Országunkban kevesebb, mint 5000 év óta ülnek a trónon halandó királyok."
Tehát úgy 7000 évvel ezelőtt állt be a változás. Dr. Jackson, az első abydosi küldetés alkalmával rá is jön, mi történt. Az emberek -úgy tűnik- megelégelték a rabszolgaságot, és fellázadtak a goa'uldok, különösen Ré ellen. Űrhajók ide, technológia oda, az emberiség hatalmas létszám-fölénnyel rendelkezik, így az istenek menekülni kényszerülnek. Mondhatni összecsomagolnak, és goa'uldosan távoznak.
Az emberek eltemetik a Csillagkaput, és a biztonság kedvéért rárakják a fedőkövet, hogy az elnyomó rémuralom soha többé ne térhessen vissza életükbe. Ezt a hatalmas kőlapot találják meg először, 1928-ban, Gízában. Kiemelik a Csillagkaput több ezer éves fogságából, és újra működésbe hozzák, egy olyan világban, ahol a Föld már meg tudja védeni magát.
Miután a goa'uldok úgy 7-10 000 éve elhagyták a Földet, az emberek a saját életüket akarták élni, de ez közel sem volt könnyű egy olyan civilizáció számára, mely születése óta egy másiktól függött. Ahogy a kisgyermek átveszi szülei mozdulatait, mimikáját és szokásait, az emberek úgy kezdték a régi életet utánozni. Ahelyett, hogy a gyűlöletes kezdeteket elfelejtették volna, szinte ugyanúgy folytatták életüket, csupán nyugodtabban, békésebben tették mindezt. A goa'uldok helyére immár halandó királyok kerültek, akiket szintén istenként tiszteltek, de a régi uralkodók tulajdonságait, hagyományait, és emberi ésszel szinte felfoghatatlan technológiáját számtalan alkalommal örökítették meg, beépítve ezeket az elemeket abba a kultúrába, melyet ma a titokzatos ókori Egyiptomként ismerünk. Hogy vannak-e bizonyítékok? Nem is kevés!

Tudjuk, hogy az egyiptomi fáraók istenekként uralkodtak, és ekként is tisztelték őket. Az óegyiptomi nyelvben a hem szó ezt a rangot fejezi ki, de ezt nem csak egyféleképpen fordíthatjuk. Megszokott fordítása felség, azonban a szó inkább megtestesülést jelent, ahogy a goa'uldok is tulajdonképpen az emberi testben öltenek alakot. Érdekes, hogy a hem többjelentésű szó. Felség, megtestesülés, de ezen kívül -furcsa módon- szolgát, rabszolgát is jelent. Tehát már maga a rang korabeli kifejezése is hordozza a kettősséget, melyet egy goa'uld és a gazdateste alkot. A lárva a felség, a hordozója alá van rendelve akaratának, mégis elválaszthatatlan egységet alkotnak, így nem kell csodálkoznunk azon, hogy leírásukra csupán egy szót használnak. Henri Frankfort, a neves történész szavaival élve: "Az evilági uralkodó egy halhatatlan istent foglal magában".

Ezen kívül belegondolhatunk abba is, hogy a hem-nek nevezett uralkodó hiába ült a trónon, a régi időkben ugyanolyan szolga lett volna, mint a többiek. Az egyiptomiak számára a fáraói cím utódlásának rítusai részét képező színjátékok nem csupán jelképesen fejezték ki a hatalom átadását. Fennmaradt az egyik ilyen trónra lépés alkalmával bemutatott misztériumjáték forgatókönyve, mely első Szeszosztrisz, a XII. dinasztia második királyának idejéből származik. A hatodik rész tartalmazza a rituális ölelést, mely ismerős lehet mindenki számára.

"A régi királyban rejlő isteni erő az új királyba száll. Ez egyfelől az új király felhatalmazását jelzi, másfelől az előző visszavonulását, akiről feltételezték, hogy ugyancsak át kell esnie a maga átváltozásán."

Tudjuk, hogy a goa'uld és tok'ra lárvák gazdatest váltásához szoros fizikai kontaktus szükséges. Ezt a sorozatban gyakran ábrázolják, például Jacob Carter tok'rává válásakor. Miután a lárva elhagyta a gazdatestet, az immunrendszer felmondja a szolgálatot, és beáll a halál, vagyis a régi gazdatest "átesik a maga átváltozásán".
"Ez a dráma tényleges hatalomváltást eredményezett, valódi misztérium volt. Ennek révén került a trón a király birtokába. Kétféle átmenet ment végbe - az apa és fiú ölelésével az új királyra szállt a földi hatalom, a fia öleléséből erőt nyert, eltávozott királyt pedig a maga atyja ölelte magához az égben."
A 636. Piramisszöveg ugyanezt a képet alkalmazza.

"Ó, Ozirisz, Hóruszt tartod a karodban. Támogatni fog téged. További átváltozások várnak rá veled."

Nyilvánvaló hogy a goa'uld szimbiótát mint isteni hatalmat emlegetik. A lény élete során szinte mindvégig láthatatlan maradt, a külvilág számára külseje folyamatosan változott, ahogy gazdatestről gazdatestre vándorolt.
Tehát egy ember ült a trónra, de a szertartás alatt játszott színdarabok a goa'uld rítusokat mutatták be. Ez sem megmagyarázhatatlan, ha figyelembe vesszük, hogy teológiailag elég egyoldalúnak nevezhetjük az ezt megelőző időket. Később a még mindig tiszteletnek örvendő istenek fontossági sorrendje ugyan időről-időre változott, de sosem halt meg az emlékük.

Vessünk egy pillantást a halotti kultuszra is. Naomi Ozaniec Egyiptom Bölcsessége című könyvében ezt írja: "Mi, akik gyorsan és a lehető legkevesebb ceremóniával temetjük el halottainkat, nemigen értjük egy olyan nép indítékait, amelyik annyi gondot fordított a halál körüli teendőkreHa nem ismerjük meg az egyiptomi életszemléletet, akkor semmit sem fogunk érteni a halottkultuszukból. Egy nép temetkezési szokásai mindig filozófiai állásfoglalását tükrözik. A halotti rítusok révén becsülhetjük fel, mennyire és hogyan értékelik az életet."
Ha az írónőnek igaza van, akkor soha egyetlen korban sem tisztelték az életet úgy, mint az ókori Egyiptomban. A rengeteg szenvedés, és emberi mércével mérve értelmetlen halál után nem is lehetett ez másképp.
Mindenkinek ismerősek az egyiptomi múmiák. A szó az 'aszfalt' jelentésű, perzsa moumia szóból ered. A forró, száraz homokban természetes körülmények között is bekövetkezik bizonyos fokú kiszáradás; ebből a legkorábbi kezdetleges temetkezések esetében megfigyelt folyamatból fejlődött ki az idők során a balzsamozás magas fokú művészete. De vajon miért érezték szükségét annak, hogy halottaik testét a lehető legjobban megóvják a romlástól?
A goa'uldok akár örök életűek is lehetnek, gazdatestükkel együtt. Ehhez szarkofágjaik segítik hozzá őket, melyek regenerálják testüket, és akár még a halálból is visszahozzák a beléjük helyezett lényt.
Nem csoda hát, hogy a halandó fáraókat is eme szarkofágok mintájára kialakított koporsókban helyezték végső nyughelyükre, bízva a feltámadásban, és az öröklétben. Az istenek mintájára szarkofágba fektették a halottakat, és remélték, hogy a sokszor látott folyamat újra végbemegy majd.
Nem feledkezhetünk meg a goa'uldok hűséges szolgáiról és katonáiról sem. A jaffák feltétel nélkül szolgálják istenüket, egészen haláluk napjáig. Eltekintve persze néhány kivételtől (kép Teal'cről és Bra'tacról)
Rengeteg egyiptomi feliratról tudunk, melyek Hórusz Követőiről beszélnek. Furcsa, misztikus teremtmények ezek, akiket Graham Hancock és Robert Bauval a következőképpen jellemez:

"A rendelkezésre álló eredeti forrásokból az a kép rajzolódik ki, hogy Hórusz Követői nem királyok voltak a szó szokványos értelmében, hanem sokkal inkább felvilágosult egyének - beavatottak, kiket gondos körültekintéssel választott ki egy afféle elit "páholy", melyet több ezer évvel a történelem kezdetei előtt alapítottak Héliopolisz-Gíza szent helyén."

Ennél tökéletesebb leírást talán nem is találhatnánk a jaffák társadalomban betöltött szerepére. Beavatott személyek, hasukban ott hordozzák isteneik utódjait, a goa'uld lárvákat, vagyis prim'tákat. Hathor azt is megmutatta nekünk, hogy a jaffákat nem véletlenszerűen választják. Csakis az arra méltó, életerős emberekből kerülnek ki, vagyis tudatosan választják ki őket.
A király szó felmerülése, bár az írók megcáfolják helyességét, mégis utal arra, hogy ezek a személyek az átlagembernél magasabb pozícióban voltak. A jaffák egy goa'uld katonái, testőrei, legfőbb szolgái, de mivel élő inkubátorok is, ennél sokkal többet jelentenek.
A Követők jaffákkal való azonosítását alátámasztja az a tény is, hogy nem csak Hórusz, de Hathor és Széth Követőiről is olvashatunk egyes feliratokban. Ily módon akár minden istennek meglehettek a maga "Követői", ahogy minden goa'uldnak megvannak a maga jaffái is.
Hórusz Követőivel kapcsolatban újból találkozhatunk a már ismert bja nevű, isteni fémmel. Ugyanis a Követők ruhája "bja-ból készült mestermunka", ahogy azt egy szakkarai feliraton olvashatjuk.
Ugyan nincs információnk a jaffák öltözetének anyagát illetően, de nem nehéz elképzelni, hogy talán naquadahból, vagy annak egy ötvözetéből készült páncéljuk és sisakjuk.

Tény, hogy az egyiptomiak életében hatalmas szerepet töltött be az Orion csillagkép, melyet Ozirisz lakhelyének tartottak, és melynek neve Duat, vagyis egyszerűen csillag volt. Így nem véletlen az sem, hogy a kapu titkának megfejtésében is nagy szerepe lett ennek a három csillagnak. Az ő képük döbbentette rá Dr. Daniel Jacksont arra, hogy a fedőkövön található jelek nem egy írás részét képezik, hanem csillagképeket ábrázolnak. Robert Bauval Az Orion-rejtély című könyvében leírja azon elméletét, mely szerint a csillagkép iránti imádat addig fokozódott az ókori egyiptomiakban, hogy a világ egyik csodáját, a gízai piramisokat a három csillag földi képmásaként építették meg, mind méretarányra, mind elhelyezkedésre való tekintettel. Megemlíti azt is, hogy a három gízai piramis talán útjelzőként, űrutazásnál használatos világítótoronyként szolgált. Daniel Jackson még ennél is tovább ment elméleteiben, és mint tudjuk, igaza lett. A piramisok tökéletesen illeszkednek a goa'uld hajók belsejébe, melyek szintén gúla alakúak, de méreteikben gigantikusabbak ezeknél az építményeknél.



Címoldal Fórum Vendégkönyv Hírek Letöltés Kérdőív E-mail Frissítések Linkek GYIK